Hamarosan az egyik legnagyobb aukciós házban, a Sotheby’-ben kerül kalapács alá az a fotósorozat, melyet a világon elsőként egy csimpánz készített. A csimpánzra egy moszkvai fotós páros, Vitalij Komar és Alexander Melamid figyelt fel egy cirkuszban. Az állatot egy rövid betanítással rá tudták arra venni, hogy (kis segítséggel ugyan) egyedül exponáljon.
Az Olivetti az egyik legnagyobb írógépgyártó cég volt – amíg szükség volt ezekre a szerkezetekre. Nem csoda, hogy sok termékükhöz készült reklámplakát vagy tájékoztató könyv – ezekből a plakátokból és könyvborítókból található meg egy gyűjtemény a Flickren, amely elsősorban az 1940-1970 időszakból válogat.
(forrás: monoscope.com)
Jókor jó helyen. Ez a fotósok alapvetése és ez az elv a fotótörténelem során igen hasznosnak bizonyult. Nincs ez másként a fotóriporterekkel, sőt rájuk különösen igaz, hogy az igazán jól elkapott pillanat akár Pulitzer vagy World Press Photo díjat is hozhat. De válogassunk most azon fotósok munkáiból, akik nem a drámai, világot megrengető alkotásokat követték el, hanem a kifejezetten vicceseket.
A Target az Egyesült Államok egyik legnagyobb áruházlánca. A jelek szerint szeretnének kedvezni a hölgyvásárlóknak… ugyanis bizonyos elektronikai cikkeket immár szín szerint is lehet keresni a webes terméklistájukban.
A legtöbb profi fotósoknak szánt szoftver a fizetősek közül kerül ki, és általában ezek nem is olcsó programok – azonban ez korántsem jelenti azt, hogy aki az open source programokat részesíti előnyben, vagy nem Windows/Mac OS/X operációs rendszerrel dolgozik, annak ne lennének megfelelő választási lehetőségei.
A fényképfeldolgozás alapvetően a színek beállításával kezdődik. A színprofilok készítésére használhatjuk az Argyll-t vagy az LPROF-ot; és az elterjedt ingyenes fotószoftverek (legyen szó a raw editorokról vagy a komplexebb képmanipulátorokról) ismerik az ICC-profilok kezelését. Képesek a profilt a kész képhez csatolni, és a szoftveres proofolás is megoldható velük.
A Linux szinte minden disztribúciója tartalmazza a gPhoto2 könyvtárat, amelyre épülve olyan szoftverhez is jutunk, amely képes kezelni a digitális kamerán levő képeket, és azt gyorsan áttölti a számítógépünkre. A munkafolyamat megszervezésében rengeteg lehetőségünk van, és szinte mindenkinek más működik az ízlése szerint; a legnépszerűbb alkalmazások a Digikam, a ResourceSpace és a Darktable. A véletlenül törölt képek visszanyerésében a PhotoRec segíthet.
Nemcsak a Linux-platformra kifejlesztett alkalmazások – mint a UFRaw, a Rawstudio vagy a RawTherapee – léteznek megfelelő megoldásként, hanem néhány kereskedelmi szoftvernek is van Linuxon futó változata, mint pl. a LightZone-nak és a Bibble-nek
Az olyan rajzolóprogramok, mint a Krita vagy a GIMP, rengeteg olyan eszközt tartalmaznak, amelyek a képek retusálásában vagy módosításában is használhatóak. Mellettük használhatóak a kimondottan fotók manipulálására szánt Fotoxx vagy Nathive is. Valamennyi program támogatja a különböző digitális rajztáblák használatát is, a legegyszerűbb típusoktól a Cintiq vagy más Wacom csúcsmodellekig.
Természetesen itt is a fent említett rajzolóprogramok jelentik a legfontosabb használható szoftvereket, de rengeteg speciális program is található: pl. a Hugin képes összefűzni képeinket, így panorámaképek létrehozására alkalmas, vagy a Resynthetizer, ami a képről eltávolított objektumok helyét képes úgy kitölteni, hogy ne tűnjön fel a hiány.
Némelyik képkezelő program – mint a Digikam – képes rögtön fel is tölteni képeinket olyan fotómegosztó oldalakra, mint a Flickr. Ugyanakkor nem igazán létezik jelenleg olyan program, amely egy fotós online portfóliójának létrehozására alkalmas, és egyáltalán nincs profi, fotós-kliens együttműködésre épülő proof- vagy online printszoftver. A nyomtatás és a proof feladatok elvégzése a fent említett ICC-profilkezelő programokkal valósítható meg a leghatékonyabban.
A történelemben már sokféle játékkártya felbukkant, de most a Hundred Million design stúdió tervezett egy olyan paklit, melytől minden nyomdász alélva nyomja meg a rendelés gombot. A CMYK kártyapakli 54 lapból áll és teljesen megfeleltethető a francia kártyának. A négy szín mindegyikéből tizenhárom lapot kapunk, a számjeles lapokat pedig a festéktartalomra utaló százalékokkal váltották fel. Ehhez jön még két Joker lap. A projekt elég jól sikerült, úgy tűnik kellően sok nyomdász unja már a hagyományos francia kártyát, ugyanis Kickstarteren már háromszoros túlköltekezésben vannak az adományozók, hogy a pakli piacra kerülhessen.
Valamikor régen, mikor legtöbbünk még gondolat sem volt, valaki kitalálta, hogy egy reklámügynökségnek jót tesz az, ha a mágnes két ellentétes pólusát összeeresztik és azóta elválaszthatatlan a szövegíró és az art director (utóbbira még nem született igazán találó fordítás, ezért eltekintenénk tőle). A „CW versus AD” Facebook oldalt üzemeltető Caio Pena (art director), Henrique Parada (art director) és Letícia Hanower (copywriter) úgy gondolta illusztrációk egész során keresztül szeretné bemutatni ezt az egymást nélkülözni képtelen, produktív, alapjaiban különböző világszemléletet.
A fotósoknak gyakran kényelmes a fényképezőgép mögé bújni, de az arctalanság a lekapott emberek számára már pont ellentétes benyomásokat kelt. A témáról véresen komolyan is lehetne vitatkozni, de Richard Johnson ezt kellő lazasággal kezelve dolgozta fel. Arra kérte tucatnyi kollégáját, hogy pózoljon kamerával és anélkül műtermi portréin.
A címben leírt megállapítás lehet Tolga Girgin alapvetése, aki szerint a tradicionális kalligráfia eggyel kevesebb dimenzióval dolgozik, mint kellene. Ezért a gondosan papírra vetett betűi nem csak alakilag remekelnek, de a térbeliség illúzióját is adják. Az elkészült alkotásokat aztán a megfelelő perspektívával fényképezve posztolja Instagramra.
A fényfestészet néven ismert hosszú expozíciót igénylő fényképezési műfaj lassan kezd önálló művészeti ággá fejlődni – és erre remek példát jelentenek Brian Hart képei, amelyekből egy rövid válogatást be is mutatunk.
