Nehéz elhinni, de vannak akik élnek-halnak azért, hogy a fotóik minősége pocsék legyen. Persze ez az egész egy ideológiának látszó marketing mögé van burkolva, így van mire fogni a fura hóbortot. A Lomography eddig főleg analóg fotózásban utazott, de kénytelen a kor trendjének kötélnek állni, így már Micro 4/3 rendszerű gépekhez is kínál objektíveket. A minőség kérdésében ne legyen kétségünk: Tipikus Lomo!
Az OpenReflex célja, hogy a 3D nyomtatást kihasználva a felhasználó saját magának állíthassa elő a tükörreflexes fényképezőgépét. A projekt open source alapon fut Creative Common By-Sa licenc alatt, tehát a 3D modell szabadon megváltoztatható, átalakítható, továbbfejleszthető és újra megosztható másokkal.
A Luxeed U5 első ránézésre egy szokványos, fehér-ezüst vagy fekete-ezüst billentyűzetnek tűnik – az igazi előnyét sötétben mutatja meg. Ugyanis valamennyi gombjához LED-es háttérvilágítás tartozik, ami a hozzá adott szoftverrel könnyedén konfigurálható.
Összesen 4 előre elkészített színbeállítást használhatunk, amelyeket a speciális P1-P4 gyorsbillentyűkkel aktiválhatunk. A billentyűzet emellett EQ-ként is szolgálhat, és az is elérhető, hogy csak az adott programban (vagy akár játékban) gyorsbillentyűként szolgáló gombok világítsanak.
A hátránya? A koreai piacra készült a termék, és nincs információnk az európai hozzáférhetőségéről (noha angol billentyűkiosztással is kapható).
(forrás: Popgadget)
A második világháború után pár hónappal jelent meg és egészen 2013-ig gyártásban volt a Kodak Ektachrome színes diafilm. A gyártó vészterhes, csődközeli állapotban volt kénytelen kihúzni a káddugót alóla, de hamarosan visszatér és a tesztpéldányokat már kiküldte a szerencsés fotósoknak.
Bár a mobilfotózást kicsit komolyabban gondoló fotósok körében még mindig domináns a VSCO Cam használata, mely iPhone mellett már hosszú ideje Androidra is elérhető, azért jönnek egyre-másra a konkurens megoldások. Az RNI Films a kitalált filterek helyett a valódiak szimulálásra helyezi a hangsúlyt és ezzel szeretne magának rajongókat elhódítani.
Bár a mobilfotózást kicsit komolyabban gondoló fotósok körében még mindig domináns a VSCO Cam használata, mely iPhone mellett már hosszú ideje Androidra is elérhető, azért jönnek egyre-másra a konkurens megoldások. Az RNI Films a kitalált filterek helyett a valódiak szimulálásra helyezi a hangsúlyt és ezzel szeretne magának rajongókat elhódítani.
Igazi robbanások, fegyverként használt fényképezőgépek és második világháború, ez alkotja Devin Graham legújabb akció-rövidfilmjét. Graham neve ismerősen hangozhat azok számára, akik otthonosan mozognak az akciódús rövidfilmek világában. Ő készítette a Paintball Warfare – Epic paintball battle névre hallgató pár perces tömény pörgést, elsők között használva a Canon EOS 5D Mark III-at. Most egy hasonlóval rukkolt elő, de ezúttal kicsit történelmire, illetve humorosabbra vette a figurát. Adott két szemben álló fél: Az amerikai hadsereg és a Wehrmacht, melyek között ádáz és elkeseredett harc bontakozik ki. Ám ezúttal fegyverek helyett fényképezőgépekkel.
Megjött a Leica M-P (Typ 240) limitál kiadású „Safari” változata, mely egyedi festéssel és direkt ehhez a sorozathoz készített bőrszíjjal, valamit memóriakártya tokkal érkezik. A sasszemű olvasóknak már feltűnhetett a piros pötty hiánya is, de ez nem a szafari kiadás miatt alakult így, hanem már a széria M-P is megfosztatott ettől a rangot sugárzó, de talán feleslegesen feltűnő jelöléstől.
Megjött a Leica M-P (Typ 240) limitál kiadású „Safari” változata, mely egyedi festéssel és direkt ehhez a sorozathoz készített bőrszíjjal, valamit memóriakártya tokkal érkezik. A sasszemű olvasóknak már feltűnhetett a piros pötty hiánya is, de ez nem a szafari kiadás miatt alakult így, hanem már a széria M-P is megfosztatott ettől a rangot sugárzó, de talán feleslegesen feltűnő jelöléstől.
Az építészetnek kétségtelenül szüksége van arra, hogy a megszokott, tükröződő szürke panelek helyett hozzá lehessen jutni olyan napelemekhez is, amiknek a kinézete sokkal kellemesebb látvány – ezeket ugyanis be lehetne organikusan építeni az épületek designtervébe is.
Ilyen panelek kifejlesztésén dolgozik a CASE (Center for Architecture Science and Ecology) nevű kutató-fejlesztő konzorcium, és a jelek szerint a Dynamic Solar Facade nevű projekt sikeres is lehet a téren. A DSF tulajdonképpen egy lencsékből álló fal, amelyben minden lencse egy kis méretű, nagy hatékonyságú napelemcellára irányítja az összegyűjtött napfényt. Ezzel egyrészt energiát termelünk, másrészt a lencsék egyben fényt is juttatnak az épület belsejébe, illetve fűtik is azt.
Szintén hasonló projekt a SMIT Solar Ivy nevű megoldása: ez levélszerű borítást jelent az épületeknek, ahol minden levélen egy-egy napelem is megtalálható. Az egyes levelek polietilénből készülnek, emiatt újrahasznosíthatóak, és gyakorlatilag bármilyen színben vagy átlátszóságban elkészíthetőek…
(forrás: Fast Company)
