Az idei nyár legforróbb témája alighanem a Canon és a Sony új full-frame MILC gépei körül alakult ki és ezt bátran lehet akár teljesen szó szerint is venni. Mindegyik új gép igen komoly videós képességeket próbált parányi testébe zárni, amivel együtt jár egy probléma is: Mi lesz a hőtermeléssel?
A Canon EOS R5 és R6 bemutatója alatt, sőt már előtte is megfogalmazódtak azok a kérdések, hogy a 8K felbontás vagy a 120/60 fps mellett rögzített 4K videó hőtermelésével mi fog történni. A Canon nem rakott a gépekbe semmilyen hűtési rendszert arra hivatkozva, hogy nekik főleg a kompakt méret és időjárásállóság megőrzése fontosabb volt. Az első tesztek szerint a legdurvább videós módokban 15-25 perc leforgása alatt túlmelegíthető a szenzor.
Erre végül hivatalosan is reagált a Canon, elismerve azt, hogy a legnagyobb igénybevételt jelentő módokban valóban melegedhet a gép és általánosságban elmondható, hogy rendesen visszahűteni sokkal több idő, mint elérni a felhevülést. Az R5 tegnaptól kapható, de a PetaPixelhez eljutott nem hivatalos információk szerint a kereskedői hálózatoktól visszatartja a Canon a készleteket, amire a magyarázat egy visszahívás lehet. A pletykák szerint többről van szó, mint firmware frissítés, akár a hardvert is átdolgozhatják és így novemberre csúszna a tényleges premier.
De mi a helyzet a Sony A7S III kapcsán? A Sony a hivatalos bemutató alatt nem győzte hangsúlyozni, hogy a gép egy (passzív) hőelvezető kialakítást kapott. Ez eltér a szintén full-frame MILC-ek között versenyző Panasonic S1H-tól, amiben a szenzorról levezetett hőt egy LCD képernyő mögé elhelyezett ventilátor fújja ki a gépen kívülre (ezért nevezzük az ő rendszerüket aktív hűtésnek). Az első tesztek szerint ez a passzív rendszer kiválóan működik, de közvetlen nyári napsütésnek kitéve az A7S III hamarabb elvérzik, mint a Canon EOS R5 (igaz a különbség nem nagy).
Ezt a tesztet először Dan Watson végezte el 4K/60fps rögzítéssel és komoly kritikákat kapott, mivel Youtube-szerte más videósoknak (akkor még) nem sikerült elérniük az A7S III túlhevítését, sőt inkább a kiválóan vizsgázó passzív hűtést dicsérték. Dan emiatt kapott egy másik tesztkészüléket a Sonytól és a kommentelőkre hallgatva eszközölt pár beállítás változtatást, de a megismételt tesztben (lásd: fenti videó) is az A7S III kapcsolt ki egy picit előbb, mint az R5. Ez egyébként számokban nézve nagyjából 23 perc a Canon 25 percével szemben.
Ehhez csatlakozott Hugh Brownstone, aki szintén elvégezte ezt a tesztet: Normális körülmények között, otthon a négy fal között az A7S III simán tette a dolgát, de a szabadban, közvetlen napsütésnek kitéve nála is nagyjából 23 perc folyamatos rögzítés mellett adta meg magát. Azt is hozzátette, hogy ventillátor mellé téve a gépet nagyjából 3 perc alatt teljesen sikerült visszahűteni. A Canon hivatalos táblázata szerint az R5-nek ennyi idő arra sem elég, hogy kijöjjön a gutaütéses ájult állapotból.
Erre főleg az szolgálhat magyarázatként, hogy a Canon EOS R5 egy zárt gépváz, a keletkező hő nehezebben távozik, nehezebb is kívülről hűteni, de a direkt napsütésnek való kitettséget is jobban tűri (nem befolyásolja nagy mértékben az R5 melegedését, hogy egy zárt stúdióban vagy tűző napon használod). Ezzel szemben a Sony A7S III úgy lett tervezve, hogy a külső burkolatra vezesse ki a keletkező meleget, de ugyanezen a passzív rendszeren a burkolat is vissza tudja vezetni a hőt a szenzor felé, ezért tud mégis túlmelegedni közvetlenül a gépre rátűző napsütésben.
Hugh Brownstone egy kommentben tette hozzá, ennek a fajta napsütéses kínzásnak egyébként nem sok értelme van a való életben történő használat szemszögéből, nem nagyon reflektál arra, hogy milyen egy gépet használni valódi körülmények között. A legtöbb jóérzésű videós igyekszik a vasat csak addig kitenni a tűző napnak, amíg muszáj, hát még annak kevés a valóságtartalma, hogy valaki 23 percig áll a napon és szünet nélkül rögzít bármiféle árnyékot adó védelem nélkül.
