A Leica már nem az első monokróm szenzoros gépét dobja piacra, de az M10 Monochrom pont attól működik, hogy a piros pöttyös gyártó csinálja, csak éppen ezúttal piros pötty nélkül. A 40 megapixeles új gép az M-rendszerbe simul bele és igazi kuriózum a maga nemében.
Ha bármelyik másik, főáramlatú gyártó dobna piacra egy monokróm gépet, akkor keresztre feszítenék, de a Leica egyébként is a földi racionalitás felett áll. Ők nem tömegtermeléssel törnek világuralomra, ők egyszerűen egy olyan vevőkörre gyúrnak, akiket lehet gyűjtőknek, megszállottaknak vagy érdekességekre fogékonyaknak nevezni. Az M10 Monochromban lévő 40 megapixeles, csak világossági adatokat gyűjtő Full Frame szenzor pedig kellően érdekességnek számít.
De mégis mi a fészkes fene előnye van egy ilyen szenzornak? Azon kívül, hogy remek gyűjtői darab, ne feledjük, hogy a hagyományos RGB színszűrős szenzorok esetén, mire egyetlen hasznosított képpont összeáll, azt négy pixel (pontosabban subpixel) adataiból kell kigyurmázni. Egy monokróm szenzor esetén az összes pixel egyenrangú és csak világossági adatokat rögzít, ezzel sokkal finomabb felbontás, részletgazdagság és dinamika érhető el.
Nem véletlen, hogy a professzionális asztrofotózásban is monokróm szenzorokat szokás használni színszűrő előtétekkel. Ettől persze az M10 Monochrom nem lesz asztrofotós gép, de aki eleve a fekete-fehér fotózás megszállottja és van elég pénze rá másodgépnek, az valószínűleg úgysem jutott el idáig a hír olvasásával, hanem éppen az előrendelők listájára feliratkozást intézni. Csak a piros pöttyöt kár keresni rajta, még a dizájn is monokróm és kerüli a hivalkodást.
