A Canon közelmúltban bemutatott belépő szintű DSLR gépei esetén már eddig is feltűnhetett sokaknak, hogy a vakusaruból egyszerűen kihagyták (vagy műanyaggal lefedték) a középérintkezőt, de a témát csak most kapta fel a szakma, mely néha elfelejt kellően odafigyelni az ilyen olcsóbb modellekre.
A gyártók néha megpróbálkoznak hamisítvány kiegészítők tiltásával valamilyen módon, de a téma talán épp azért olyan érzékeny, mert a vakusaru középérintkezője az egyik utolsó olyan interfész a mai fényképezőgépeken, mely még márkafüggetlen és univerzális (bizonyos keretek között), így az erre épülő kiegészítők nem is szükségszerűen utánzatok. Persze a középérintkező messze nem is tud annyit, mint a modernebb, több pines csatlakozók, amikkel a gyártók a saját TTL fejlesztéseikhez tudják biztosítani a kommunikációt.
Itt jön be a képbe egy sor gyártó, mely manuális vakukat vagy rádiós kioldókat készít olcsón. Kőkorszaki technológia, nem egy rakétatudomány. Ezeket a belépő DSLR-eket pedig zömmel kis pénzű hobbi fotósok és/vagy fotósnak tanuló diákok használják és a két halmaz valahol összeér. De nem nehéz elképzelni egy műtermi workshopot sem, ahol a legtöbb kezdő fotós valamilyen belépő Canon DSLR-el érkezik tanulni, ők már kapásból le is ülhetnek a kispadra nézőnek.
Mindezek tükrében elmondható, hogy nem árt egy fotósnak (akár leendő fotósnak) vásárlás előtt felmérnie, hogyan és mire akarja használni a felszerelését, hiszen aki például rádiós kioldóval akar 1-2-3 rendszervakut elsütni portrénál, annak könnyen lehet, hogy egy picivel drágább Canon váz olcsóbb lesz a végén. Itt el is elérkeztünk a lényeghez: Ez a réteg mindenképpen többet fog fizetni ezentúl és ehhez csak egy félfilléres műanyag takaróelemet kellett a vakusaruba tenni. Ügyes!
